Kína - Búcsú az egykepolitikától

Kínában véget ért a világban kezdetétől fogva sokat bírált, több évtizeden át tartó korszak, amelyet "egykepolitikának" hívtak, de hivatalosan családtervezés volt a neve és a funkciója. Azt írta elő, hogy a városban élő kínai házaspároknak nem lehet egynél több gyerekük.

A kínai pártállam legfőbb döntéshozó szerve, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága nem kis részben társadalmi nyomásra és a szakértők egybehangzó álláspontját meghallgatva úgy határozott, hogy az 1979-től bevezetett családtervezési politikát lényegében felszámolja. Amint a kínai törvényhozás a döntést hivatalosan is szentesíti - és hogy ez így lesz, afelől senkinek nem lehet kétsége -, onnantól kezdve mindenkinek lehet majd két gyereke. Egyelőre nem több.

A kínai "reform és nyitás" meghirdetését követő évben bevezetett "egykepolitikának" a túlnépesedés megfékezése, lassítása volt a célja. Kiötlői úgy érveltek, hogy a népességszám környezetre és az erőforrásokra gyakorolt hatása miatt a korábbi "sok gyereket a családokba!" kampányok ellensúlyozásaként van szükség a korlátozásra.

A falusiaknak már akkor két gyermeket engedélyeztek, ha az első lány volt, a nemzetiségiek pedig ugyancsak a kivételezettek közé tartoztak.

Az 1980-as évek végén a tartományi jogkörbe adott szabályozásban további engedékenység volt tapasztalható. Több városban engedélyezték a két gyermeket, ha mindkét szülő egyke volt. Két gyerek születhetett azokban a családokban is, ahol az első utód valamilyen fogyatékossággal született, vagy például a családfő munkaképtelenné vált. A városokban a nemzeti kisebbségekhez tartozók kettő, a falvakban három-négy gyermeket is vállalhattak. A külföldről visszatelepülő kínaiaknak ugyancsak két utódot engedélyeztek.

A hivatalos statisztikai adatok alapján a születésszabályozásnak köszönhetően a születési ráta az 1970-es 33,43 ezrelékről 2006-ra 12,09 ezrelékre esett vissza. A világ legnépesebb országában ennek ellenére 1970-ben 830 millióan, 2006-ban pedig több mint 1,3 milliárdan éltek.

A kínai demográfusok azt állítják, hogy 1979 és 2011 között 400 millióval több gyermek született volna, ha nem vezetik be a korlátozást, s a világ népessége 2011 októbere helyett már 2006-ban elérte volna a hétmilliárd főt. Az elmúlt években, amikor civil szervezetek és helyi kormányzatok egyre hangosabban vetették fel a további lazítás szükségességét, illetve a korlátozás eltörlésének gondolatát, a hatóságok illetékesei rendre azt hangoztatták, hogy a túlnépesedés továbbra is probléma, s ezért a válasz: nem.

A családtervezési politika világszerte vadhajtásairól, köztük az amúgy törvényellenes szelektív abortuszokról vált ismertté. Ezek oka, hogy a kínai társadalom hagyományosan a fiúgyermeket részesíti előnyben. Mivel pedig sokkal több fiú született, vészesen felborult a nemek aránya. Ez azt jelenti, hogy becslések szerint az évtized végére, amikor Kína lakossága várhatóan eléri majd az 1 milliárd 450 milliót, körülbelül 30 millió férfinak nem lesz a korához illő párja.

A rendelkezés betartatása egyébként kezdettől nehézségekbe ütközött, mert az emberek sok helyütt fittyet hánytak a központi akaratra, a helyi végrehajtókat viszont "fentről" számon kérték. A tehetetlenségükben sokszor megvadult falusi, megyei, járási illetékesek ezért fenyegettek, abortuszra kényszerítettek, sterilizáltattak, pénzbüntetést szabtak ki. Az emberek egy része pedig ahogy tudta, továbbra is kijátszotta a hatóságokat, például más tartományba utazott, de a legtöbb esetben titkolta terhességét, majd fizetett. A többség tartotta magát az előírásokhoz, legfeljebb megvesztegették az orvost, s elvetették a gyermeket, ha lánynak mutatkozott.

A pénzbüntetés egyre kevésbé volt elrettentő, az adminisztratív büntetésnek pedig csak az állami alkalmazottaknál volt némi visszatartó hatása. A tehetősebbeknek különösen nem volt gond a második vagy a harmadik gyerek vállalása, illetve az azzal járó bírság kifizetése. Ahogyan az sem, hogy külföldön, vagy - mint az évekig gyakorlat volt - a különleges közigazgatási övezetben, Hongkongban hozzák világra a többedik babát.

Kína modernizálódása, a hagyományos értékrend alakulása, a gyors ütemű városiasodás azonban új jelenségeket, trendeket is hozott magával a családokban. Ezek egyike, hogy mind többen szeretnének leánygyermeket, és nem csak azért, mert a "piaci viszonyok", a kereslet és a kínálat alakulása következtében megnőtt az értékük. Másrészt - különösen a városi nők - egyre később készülnek férjhez menni, s a gyermekvállalással sem sietnek. Sőt: a közvélemény-kutatásokból arra lehet következtetni, többségük legfeljebb egy gyermeket vállalna.

Mindeközben a kínai népesség rohamosan öregszik: 2014-es hivatalos adatok szerint több mint 212 millióan voltak a 60 év felettiek, míg a 65 évnél idősebbek 137 milliót tettek ki; a lakosság 15,5, illetve 10,1 százalékát alkották. Míg 2012-ben a munkaképes korúak száma 940 millió volt, addig két évvel később ez a szám 10 millióval csökkent, az évtized végére pedig becslések szerint további 29 millióval esik vissza.

A szakértők ugyan arra számítanak, hogy a frissen bejelentett "felszabadító" intézkedés hatásaként viszonylag rövid időn belül 100 millió család él majd a jogával és a nemek preferálásában is fordulat áll be, egyes kutatók szerint előfordulhat, hogy 2026 után a kormánynak már kifejezetten arra kell majd ösztönöznie a családokat, hogy vállaljanak több gyermeket.